Felkészültél már a szülésre, az anya szerepre?

Felkészültél már...

Tették fel többen is a kérdést mostanában a terhességem végén. A válaszom mindig az volt, hogy nem, de nagyon várom már.

Szerintem nem is lehet felkészülni rá, hiszen fogalmam sincs milyen a szülés, milyen az anya szerep. Mivel még nem mentem végig ezeken és nem voltam ebben a szerepben, nem tudom mi vár rám, de állok elébe az új kihívásoknak. 

 

 

Tudom vagyis csak sejtem, hogy nem könnyű sem a szülés, sem pedig az anya szerep. A szüléshez nagyon pozitívan állok hozzá mióta megtudtam, hogy terhes vagyok. Mindig azt mondtam, hogy ha elfolyik a magzatvíz akkor egy óra múlva már meg is van a baba és nagyon könnyű szülésem lesz. A mai napig ezt mondom és remélem ilyen könnyű és gyors lesz a szülésem. De mindez lassan kiderül! :)

 

 

Az anya szerep az amire szerintem senki nem tud felkészülni, hiszen egy teljesen ismeretlen terület az első babát váró nőknek, ahogy nekem is. Nem tudjuk előre hogy milyen lesz a baba, hasfájós lesz-e, átfogja-e aludni az éjszakát vagy óránként felébred, szoptatni fogjuk-e vagy nem tápszert fog kapni. Mindezt csak akkor fogjuk megtudni ha megszületett a baba és hazajöttünk a kórházból. Amúgy azt mondják, hogy mindent tudni fogunk mikor, mit és hogyan kell csinálnunk mert feléled bennünk az anyai ösztön. :)

 

Üzenem minden kismamának, hogy majd alakul minden magától, ne idegeskedjen a terhessége alatt, hogy mi lesz később. 

Mikor megtudtam hogy babát várok

Mindig azt mondtam, hogy 30 éves koromban szeretnék majd szülni, anya lenni. Addigra talán "felnövők" és felkészülők arra, hogy gyereket vállaljak, anya legyek... de hirtelen minden megváltozott.

27 éves voltam, a párommal 5 éve voltunk együtt, persze többször beszéltünk már a gyerekvállalásról, de mindig azt mondtuk, hogy van még időnk hiszen fiatalok vagyunk! Mi hiába gondoltuk ezt ha a sors másképp gondolta, hiszen 2014. július 13-án egy csodálatos napsütéses délután kiderült, hogy úton van a baba. A párom nem tudta eltüntetni az arcáról a mosolyt, én pedig sokkot kaptam és nem fogtam fel hogy mit is jelent az a bizonyos két csík a teszten. 

 

 

Megbeszéltük, hogy amíg nem voltunk orvosnál és nem tudunk semmi biztosat, addig nem mondjuk el senkinek. Hát persze nem bírtuk magunkban tartani, szerintem senki nem bírná hiszen egy hatalmas dolog ez. Így elmondtuk 1-2 olyan embernek akikben tudtuk, hogy megbízhatunk és nem fogják tovább mondani senkinek a mi kis titkunkat, hogy úton van a baba. :)

Miután eljutottunk az orvoshoz megtudtuk, hogy a 8. hétben járok. Akkor már kezdtük felfogni, hogy mi is történik most velünk és megváltozik az életünk. Azóta eltelt 30 hét és most a 38. héten alig várjuk, hogy megszülessen a pici babánk és tudjuk neki mondani, hogy Hello Baba! :)